A Duna TV Héthatár című műsorában /febr. 25-én/ interjú hangzott el Tokay Györggyel, Frunda Györggyel és Borbély Lászlóval a Neptun-ügy kapcsán. Ennek szövegét közölte a Romániai Magyar Szó. Frunda György elmondta, hogy a találkozó egyáltalán nem volt titkos, mivel újságíró is jelen volt azon /amerikai, Binder, a New York Times munkatársa/ és úgy értékeli, hogy az akkor kialkudott számok a magyar nemzetiségű diákok számára a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen a létrehozandó Bolyai Egyetem csíráját képezik. Borbély László szerint az ügy kirobbanását nem lehet elszakítani attól, hogy akkor figyelmeztette az RMDSZ vezetőségét, hogy Szőcs Géza olyan pénzösszegekkel rendelkezik, melyet a romániai magyarság kapott, és nem úgy bánt az összegekkel, hogy a közösség javára fordítsa. Tokay György szerint a Neptun-ügyben a hatékonyság a hatékonytalansággal csapott össze, "a professzionalizmusra való törekvés a teljesen kávéházi Kázmér módjára való politizálással". Szerinte az atlantai találkozó mutatta, hogy modvacsinált ügy volt az őket ért bírálat, hiszen az is tárgyalás volt, "azzal a különbséggel, hogy Atlanta után nem volt előrelépés. A Neptun után legalább volt." Tokay szerint nem lehet az egyiket dicsőségnek, a másikat nemzetárulásnak feltüntetni. Frunda hozzátette: a reálpolitikusokat inkább meghívták. Frunda György azt hangsúlyozta, hogy a nyugati országokban is csak azok a kisebbségek tudták a bajokat orvosolni, akik kormánykoalícióba léptek. /"Neptuni árulók" a Héthatárban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 11./ Emlékeztetőül: Markó Béla elmondta: Neptunfürdőn az RMDSZ-képviselők magánszemélyként jelentek meg, nem volt mandátumuk az RMDSZ-től. A tanácskozást a román propaganda országszerte arra használta fel, hogy azt előrelépésnek tüntesse fel a romániai magyarság helyzetének rendezésében. Ilyen ígéretek már máskor is elhangzottak. Nem ilyen tanácskozásokon kell ezeket a kérdéseket megoldani. A megjelent RMDSZ-politikusokat azért illetheti bírálat, mert a felkínált félmegoldások nem fogadhatók el az RMDSZ számára. Az RMDSZ nem asszisztálhat egy ilyen halogató kirakatpolitikához. /Új Magyarország, 1993. júl. 31., /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./ Markó Béla közleményben jelentette be - az RMDSZ tisztségviselőinek figyelmébe ajánlva -, hogy az RMDSZ nevében tárgyalni csak a szövetségi elnök mandátumával lehet. A Neptunon megjelent RMDSZ-politikusoknak ilyen megbízatásuk nem volt. Ezen a megbeszélésen a kormány képviselői nem hivatalos ígéreteket tettek. Ezek az ígéretek a román hatalom melletti propagandát szolgálják, például a New York Timesban megjelent, tényhamisítást tartalmazó cikkben. Ígéretek már többször elhangzottak. Az, hogy a történelmet és a földrajzot /csak/ elemiben magyarul lehet majd tanítani, félmegoldás, a további diszkrimináció bizonyítéka. A Bolyai Egyetemet sem állították vissza. Az intézményekben folyik a "politikai visszarendeződés és diszkrimináció, aminek vegyes lakosságú helységekben etnikai jellege van." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1993. aug. 6./ Takács 11
1997. július 12.
Ion Mihai Pacepa, a román hírszerzés egykori vezetője /1978-ban disszidált az Egyesült Álalmokba/ szerint a román titkosszolgálatok apparátusában még mindig nagy számban vannak olyan emberek, akikre nem szabad NATO-titkokat rábízni. A román titkosszolgálatokban erős ellenállás tapasztalható a reformokkal szemben. Pacepa név szerint említette az "óriási befolyással" rendelkező Mihai Camaran tábornokot, akit annak idején a KGB kitüntetett "a NATO elleni harcban elért kiemelkedő eredményeiért". Az AP idézi Michael Ledeent, az American Enterprise Institute kutatóintézet munkatársát, aki egyetért Pacepa javaslatával, hogy Románia esetében a lassú előrehaladás politikáját kell alkalmazni. A The New York Timesnak adott interjújában Constantin Ionescu védelmi miniszterhelyettes is elismerte: ahhoz, hogy Románia elfogadható legyen a NATO számára, "meg kell tisztítania" külföldi hírszerző szolgálatát. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./
2000. november 27.
A nemzetközi sajtó a romániai választásokról. Euronews: "Románia újra megismétli a múlt hibáit, mivel a választásokon szereplők - bár a kommunizmusnak vége - ugyanazok maradtak. Ugyanakkor a második fordulóban a következő két jelölteket véli esélyesnek: Iliescu - " a volt ifjúsági miniszter Ceausescu idejéből", és Corneliu Vadim "a volt diktátor nacionalista udvari költője." - CNN: "az eredmények veszélyeztetik Románia integrációját az euro-atlanti struktúrákba." - New York Times: "C.V. Tudor hatással volt azokra, akik háborút akarnak Magyarországgal Erdélyért." - Le Monde: "Iliescu megválasztása a románok által egy szükséges rossz az aktuális kormány megbüntetésére, ugyanakkor a románok egy tíz éve halott ember megszavazására készülnek." - The Independent: " Ceausescu segédje elnök lesz. - BBC: "A jövő kormány rá lesz utalva külföldi támogatásra - a románok nem nőtték ki a kommunizmust." - The Times: "Ion Iliescu, Ceausescu volt szövetségese és a PDSR vezetője megnyeri az elnöki választásokat" címen arról ír, hogy a PDSR sikerének a titka az Iliescu által tett ígéretei a szegényeknek, mely le fogja állítani az ipari átszervezést, amit máskülönben még Adrian Nastase is szorgalmazott. - Agence France Presse: "A külföldi befektetők nem félnek a baloldali erők hatalomrajutásától." - Die Welt: "Romániában a volt kommunisták jutnak hatalomra." /RMDSZ Sajtószemle, nov. 27. - 471. sz./
2000. november 29.
A The New York Times beszámolója szerint az elemzőket elképesztette Corneliu Vadim Tudornak, a szélsőjobboldali Nagy-Románia Párt vezetőjének az elnökválasztáson tapasztalt előretörése. Tudor az 1996-os 3,6 százalékról 27 százalékos népszerűségi arányra tornázta fel magát. "Az elmúlt hónapokban elhagyta a magyarellenes és antiszemita szónoki fordulatokat, amelyekről közismert volt. (...) Egyetlen üzenetre összpontosított: ha megválasztják, akkor felszámolja a maffiát, amely kiszipolyozta az országot" - állapította meg a lap. A The New York Times értékelése szerint a centrista koalíció a kampány során pontosan úgy rombolta szét önmagát, ahogyan kormányzott: állandó civakodások közepette. A lap szerint a második fordulóban Ion Iliescu begyűjti majd az összes centrista voksot, és könnyűszerrel győz. A New York-i lap helyzetleírása szerint mind Iliescu, mind Tudor azért érhetett el ilyen eredményeket, mert Románia lakossága kétségbeesett. "Az átlagbér havi száz dollár, és a lakosság 40 százaléka napi egy dollárnál kevesebb pénzből tengődik, miközben közeledik a tél" - tudhatták meg a lap olvasói. A The New York Times előző napi "választási előzetes" anyagában egyebek közt az állt: csak keveseket hoz izgalomba Tudornak az a gondolata, hogy Moldovát és Besszarábiát vissza kell vennie Romániának. "Csak a holdkórosok akarnak háborút Magyarországgal Erdély miatt, amely évszázadokon át a magyar birodalom része volt, és ma is jelentős számú magyar népesség lakja. Tudor gazdasági újraközpontosítási és árellenőrzési elképzelései viszont érzékeny húrokat pengetnek." /A The New York Times a romániai választásokról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./
2000. december 12.
A nemzetközi sajtó megnyugvással vette tudomásul, hogy az első részeredmények szerint Ion Iliescu fölényes győzelmet aratott a vasárnapi elnökválasztáson. Iliescu első sajtónyilatkozatából kiemelték: "gyorsítani fogjuk a reformokat, amelyek lehetővé teszik az ország mihamarabbi csatlakozását az Európai Unióhoz és a NATO-hoz″. A CNN szerint a szavazópolgárok elvetették a szélsőségesen nacionalista C. V. Tudort, akinek zsidó- cigány- és magyarellenes kirohanásai veszélyeztették Románia európai integrációját. A New York Times azokat a szekértői véleményeket idézi, miszerint Románia szavazópolgárai politikai érettségről tettek tanúbizonyságot, amikor harmadszorra is újraválasztották Iliescut, elutasítva a nacionalista C. V. Tudort. A romániai elnökválasztás eredményei szerint a lakosság egyértelműen elvetette a szélsőségességet, xenofóbiát és a totalitárius rendszert - írta a brit The Independent című lap. Egy hírelemző szerint a romániai elnökválasztás második fordulója nem több, mint választani az AIDS és a rák között″ - írta az angol újság. A Guardian szerint C. V. Tudor második fordulóba kerülése felébresztette azokat a romániai szavazópolgárokat, akik az első fordulóban kétségbeesésükben a nagyromániás pártvezérre adták szavazatukat. "Az egzaltált, éleseszű politikus-költő rájátszott a lakosság korrupcióval szembeni undorára, amely megbénítja az igazságszolgáltatást, stadionokban tartott nyílt pereket ígért a "cigánymaffia ellen"″ - állapította meg a brit baloldali lap. /A nemzetközi sajtó dicséri a romániai szavazások eredményét. = Krónika (Kolozsvár), dec. 12./
2001. június 9.
Péntek János nyelvészprofesszor, a BBTE tanára szerint a most elfogadott nyelvtörvény román államnyelv-törvény, a román nyelv védelmére készült. A megszokott figyelemelterelő mellébeszélés folyik: "A tervezetben sok a túlzás, ám attól nem kell tartani, hogy a kisebbségek nyelvhasználati jogait befolyásolja" - mondja a liberális honatya. Nem ismert, hogyan szavaztak törvényügyben a két illetékes szakbizottságban az RMDSZ képviselői. Ha megszavazták, márpedig a hallgatás gyanús, akkor az részben azért botrányos, mert Markó Béla elnök, szerint nincs szükség ilyen törvényre, és még inkább azért, mert önmagában is botrány. Nem fordult még elő máshol, hogy annak a közösségnek a képviselői is megszavazzanak egy törvénytervezetet, amely ellenük irányul. Pruteanu az előterjesztő, aki szélsőséges nacionalista. Ismert, hogy "nemes tartású" nyelvtörvény (ahogy Kereskényi szenátor elképzelhetőnek tartja) még nem készült a világon. Kereskényi Sándor még azt is mondja az újság szerint: "Ha ilyen jogszabály a francia nemzetállami kultúrpolitika szerves részévé válhat, akkor miért ne fogadhatnák azt el Romániában." Minden nemzetállami ideológia, ha román is különösen: asszimilációs ideológia, a nyelvi törvényként álcázott rasszizmus ideológiája. Az 1991-es szerb nyelvhasználati törvény egyik okozója volt a kirobbanó balkáni konfliktusoknak, háborúknak. Kísértetiesen hasonlít ez a készülő törvény az 1995-ös szlovák államnyelv-törvényhez, amely létrehozta az ún. nyelvrendőrség intézményét. Szlovákia amerikai nagykövete azt bizonygatta annak idején a New York Timesban, hogy "a szlovák nyelvtörvény nem fog ártani a kisebbségeknek", és hogy "Szlovákia elkötelezett híve a demokráciának". Ott is akadt egy magyar parlamenti képviselő, Bárdos Gyula nevű, aki úgy nyilatkozott, hogy "nem ellenzünk egy jó nyelvtörvényt". A törvény elfogadása után elítélően nyilatkoztak róla a nemzetközi szervezetek, és tiltakozott a világ számos nyelvész-szaktekintélye is. Főképpen pedig a szlovákiai magyarok. - Egyébként szándékoltan hamis úgy láttatni a közigazgatási törvényt (ahogy gyakran a magyar nyelvű sajtóban is történik), mint amely hivatalossá tette volna a kisebbségi nyelveket vagy éppen a magyart. A román nyelv kiemelt hivatalos, államnyelv státusát ez nem ingatta meg, azt az alkotmány és egyéb, fontosabb törvények szentesítik. Bővült ugyan (vagy bővülne) a nyelvhasználat köre az önkormányzati hivatalosság szintjén (Kolozsváron ennek éppen semmi jele), de megmarad továbbra is a magyar nyelv alárendelt jogi státusa, azonban továbbra is van nyelvi alapú hátrányos megkülönböztetés. /Péntek János: "Ártalmatlan-e" a most készülő nyelvtörvény? = Krónika (Kolozsvár), jún. 9./
2001. június 19.
Az amerikai szakértők Irak irányában történt illegális fegyver exporttal vádolják Romániát, adták hírül a román lapok. A The New York Times jún. 18-i számában két amerikai fegyverszakértő Iraknak történő fegyverexport jelentésének részeit közölt, amelyben romániai cégek exportáló országokként jelennek meg, ukrajnai és fehéroroszországi cégek mellett. Ha a hír valósnak bizonyul, akkor Románia megszegte az ENSZ 1990-ben érvénybe lépett fegyverembargóját Irak ellen. A vád azért is súlyos, mert létezik egy precedens: 1998-ban a CNN közölt hasonló riportot a román hadügyminisztériumhoz tartozó "Aerofina" cég Iraknak történő fegyverexportjáról. Az 1998-ban történt eset folytán több hadügyi tisztségviselőt váltottak le. A bukaresti külügyi szóvivő az esetre reagálva elmondta, hogy az eset tisztázása érdekében tájékoztatást kér az ügyben az ENSZ-től. - Ez a vád súlyosan érinti Románia NATO integrációs szándékait. /RMDSZ Tájékoztató, jún. 19. - 1991. sz./
2003. március 13.
Több mint 14 ezer amerikai író és értelmiségi emelte fel szavát egész oldalas újsághirdetésben az Irak ellen készülődő háború ellen. A New York Times című napilap márc. 11-i számában megjelent hirdetés szerint az Irakkal szembeni háború választás alapján, döntésből született háború lenne, nem pedig olyan, amit a szükségszerűség diktált. Az aláírók között olyan neves egyetemek professzorai is voltak, mint a Harvard, Yale, Princeton és a Stanford. A hirdetést közreadó értelmiségiek elítélték az iraki rendszert az emberi jogok tartós megsértése miatt, és támogatásukról biztosították az iraki ellenzéket a demokratikus, többnemzetiségi és vallásos ország megteremtéséért vívott harcában. Ennek ellenére az a véleményük, a háború melletti döntés jelenleg erkölcsileg nem elfogadható, éppen ezért felszólították a washingtoni kormányt, hogy ne döntsön a háború mellett. /14 ezer amerikai író és értelmiségi a háború ellen. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 13./
2003. július 19.
Amerika úgy tekint Romániára, mint készséges fegyvertársra - írta a The New York Times júl. 16-i számában. A konstancai tudósítás szerint a román- amerikai románc még csak a legelején tart. Európa egyik legszegényebb országa a 2001 szept. 11-ig nem éppen elől állt a szoros katonai partnerek listáján, most viszont Lengyelország és Bulgária mellett Romániát szemelték ki új amerikai bázisok otthonául. Az amerikai katonai vezetés szemet vetett a romániai légi bázisokra, amikor Irak lett a következő célpont, cserébe támogatta az ország felvételét a NATO-ba. A kapcsolat ez év tavaszán szilárdult meg, amikor Törökország kimarad az iraki háborúból. A Constanta melletti, a légi üzemanyag- utántöltést végző nehéz szállító gépek fogadására is alkalmas Mihail Kogalniceanu repülőtér szinte egyik napról a másikra a Perzsa-öböl térségében lévő amerikai csapatok ellátásának fő bázisa lett. Ami az új, állandó bázisokat illeti, a Pentagon hangsúlyozza, hogy a tervezés még csak korai szakaszában tart. A lap szerint kisebb bázisokat létesítenek Kelet-Európában, Közép- Ázsiában, a Távol-Keleten és Afrikában. Charles Kupchan, Bill Clinton volt amerikai elnök európai biztonsági tanácsadója a lapnak elmondta, hogy "rövidlátónak" tartja a kelet-európai országok "befektetését". A NATO szerinte összeomlóban van, mivel Washington Európát nem stratégiai hadszíntérnek, hanem ugródeszkának tekinti ahhoz, hogy szembeszálljon a közel-keleti és közép-ázsiai új fenyegetésekkel. Az igazi nyereséget az EU-csatlakozás hozhatja meg az olyan országok számára, mint Lengyelország, Románia és Bulgária. Ezek az országok azt remélik, hogy megőrizhetik a NATO-t életerős szövetségként és megélhetik az amerikai katonák régóta várt megérkezését. De csak a NATO kimúlásának lesznek a tanúi - vélte a Georgetown Egyetem professzora. /Román-amerikai románc. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 19./
2005. június 28.
2003-ban George W. Bush elnök lengyelországi látogatása során időt szakított arra, hogy elmenjen Auschwitzba, és meglátogassa az emberiség elleni támadás egyik legirtózatosabb színhelyét. A következő nap Bush Szentpéterváron tartózkodott, de nem ment el a várostól húsz mérföldre fekvő Szoloveckij-szigetekig, a Gulag első táboráig, nem szólította fel a világot arra, hogy emlékezzenek azokra a milliókra, akik a szovjet koncentrációs táborokban pusztultak el, még mielőtt Auschwitzot létrehozták volna, és miután Auschwitzot már régen lerombolták. „A szovjet kommunizmus áldozatai, akiknek száma messze meghaladja a Hitler táboraiban elpusztultakét, és azok családjai áldást sem kaptak a szabad világ vezetőjétől” – kezdte Michael McFoul politológus könyvismertetését a The New York Timesban, és azt ajánlja nemcsak Bushnak, de a kollektív amnéziában szenvedő Nyugat többi vezetőjének is, hogy olvassák Anne Applebaum A Gulag története című könyvét. A Gulag története 2003-ban jelent meg az Egyesült Államokban és Angliában, azóta több mint két tucat nyelven adták ki. Anne Applebaum, a The Washington Post főmunkatársa elmondta, három fő oka volt, amiért a Nyugat igyekezett elfeledkezni erről a tragédiáról. Egyik ok, hogy a szovjet rendszer évtizedekig gondosan elzárt minden dokumentumot. A Gulagról nem készült fotó, film, ami az embereket felrázta volna. A lágerek helyszínét nem lehetett látogatni, a tanúk, túlélők nem beszélhettek. A mai napig sincs olyan megrázó képsor, mint amilyen a hitleri haláltáborokról készült. A Nyugat köztudatába nem jutott el a Gulag. A másik ok a II. világháború megítélésében gyökerezik. A szövetséges hatalmak meg kívánták őrizni a dicsőséges, felszabadító imázst. Nehéz lenne bevallani, hogy az egyik véreskezű diktátor, Sztálin segítségével győzték le a másik népirtót, Hitlert. A harmadik, talán legfontosabb ok a nyugati baloldali értelmiség kritika nélküli hozzáállása. Azok, akik évtizedekig fáradoztak azon, hogy a szocialista eszméket Nyugatra importálják, attól tartottak, hogy a szovjet rendszer bármely elemének bírálata magára az eszmére vetődött volna rá. A ’60-as években napvilágot látott Szolzsenyicin-kisregény, az Ivan Gyenyiszovics egy napja, majd a ’70-es években kiadott Gulag-könyve kisebbfajta lázadást okozott, különösen a francia értelmiség körében. Sartre írta Camus-nek, hogy ugyan tűrhetetlennek tartja a lágereket, de még tűrhetetlenebb, ahogyan azokat a burzsoá sajtó szocialistaellenes propagandacélokra akarja felhasználni. A közvélemény a mai napig is a sztálini időkhöz köti a Gulagot, holott időben és térben lényegesen kiterjedtebb volt. Applebaum hangsúlyozta: a XX. század leghosszabb, azaz 1918-tól 1989-ig, Lenintől Gorbacsovig tartó koncentrációstábor-hálózatáról volt szó. Nehéz számokat mondani, de ez alatt az idő alatt hozzávetőlegesen 18 millióan kerültek a lágerekbe, ehhez jön az a 6–7 millió, akiket száműzetésbe küldtek, és hozzáadhatjuk azokat, akiket még a táborba való kerülés előtt meggyilkoltak. A Gulag az egész országot behálózta, a Balti-tengertől Szibériáig, a Fehér-tengertől a Kaszpi-tóig. Voltak lágerek nagyvárosokban, és voltak közép-ázsiai eldugott településeken. A két rendszer valahol kapcsolatban állt. Hitler tudott a szovjet börtönökről, Sztálin ismerte a náci haláltáborokat. A nácik célirányosan elsősorban a zsidókat üldözték, addig a szovjet rendszer ,,ellenségképébe” mindenki beleférhetett, minden etnikum, réteg, a régi rendszer tagjaitól szabotőrökig, kulákoktól külföldi ügynökökig, lengyelektől zsidókig. A vérengzések csúcspontján már semmi logika sem volt, kiket, miért börtönöztek be. A Gulag börtöneit nem megsemmisítő tábornak szánták, az más kérdés, hányan haltak bele a börtönéletbe, azokba a munkatáborokba, ahol állati sorban tartották őket. A legnagyobb probléma, hogy a Gulag története nem lett része a köztudatnak, a tömegkultúrának. Számos sikeres filmadaptáció dolgozta fel a holokausztot. Ezzel szemben a szovjet rendszerről James Bond-, Rambo-kalandfilmeket láthat a néző a szovjet ellenség karikatúrafiguráival. /Balla Eszter (Heti Válasz, Budapest, máj. 12.): A háló. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28./
2005. október 12.
A múlt hét végén tartották Marosvásárhelyen a Határon Túli Magyar Szervezetek III. fórumát. Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a vele készült interjúban kifejtette, hogy a milosevicsi korszak keményebben törekedett mind az asszimilációra, mind arra, hogy megfélemlítések útján távozásra bírja a délvidéki magyarságot. Ugyanis Milosevics hátsó szándéka egy lakosságcsere volt a horvát-szerb relációban, és ehhez kellett tulajdonképpen neki a terület, ahová beköltözteti a horvátországi és a boszniai szerbeket. Így történhetett meg az, hogy pszichikai nyomással vagy akár fizikai fenyítéssel rábírja a magyarokat a távozásra. Bilincsbe verve vitték el a magyar fiatalokat a harctérre, a szerb-horvát háborúba, ahol semmi keresnivalójuk nem volt a magyar katonaköteles fiataloknak. Erőszakkal kényszerítették őket arra, hogy részt vegyenek a háborúban, holott tudták, hogy testvérháborúvá alakulhat. Ugyanis a horvát hadseregben is szolgáltak magyarok, így magyar küzdött volna a magyar ellen. Ezt sok fiatal nem vállalta, elmenekültek, megszöktek, elköltöztek Magyarországra, és természetesen, ha tehették, a szülők is követték őket, hogy Magyarországon egyesítsék újra a családot. Ez a délvidéki magyarságnak kb. 50-60 ezres lélekszám elvesztését jelentette. 2003 vége felé kezdődött egy újabb incidenssorozat-áradat. A szerb vezetésnek nem tetszik az atrocitás megfogalmazás. A délvidéki magyarság helyzete nem volt rózsás a titói korszakban, de látszólag jobban élt az anyagi körülményeket tekintve, most viszont az anyagi ellehetetlenítést is szorgalmazza az aktuális hatalom, és a fizikai-pszichikai atrocitások tolerálásával nehezíti a délvidéki magyarság helyzetét. A Vajdaságba újonnan beköltözött menekültáradat, és a szélsőjobb politikai szervezet tagjai generálják ezeket a problémákat. Vajdaságban az újvidéki úgynevezett kulturális fellegvár elvesztette jelentőségét, ugyanis a magyarság száma nagymértékben csökkent, ezért ez áthelyeződött Szabadkára, de nemcsak oda, hanem akár Zentára is. És az normális, hogy a lap ott készüljön, ahol a lakosság zöme él, nem pedig egy újvidéki szórványban. A Vajdasági Magyar Szövetség többszörösen anyagilag is tett a lap megmentéséért az elmúlt időszakban, most is ezt kívánja megfelelő módon rendezni: anyagi alapokban stabil helyzetet kialakítani, de nem befolyásolni a szerkesztéspolitikát. Én mindig azt mondom, a lap csak azt írja meg, amit tesz a Vajdasági Magyar Szövetség és úgy írja meg, ahogy azt tesszük. Ha jó, akkor jót, ha nem jó, akkor kritizáljon minket, mert ha nincs, aki kritizáljon, akkor téves útra sodródhatunk. Én a kemény kritikától sem rettentem meg soha, ha az jószándékú volt. De ha valaki akadékoskodik, vagy mondvacsinált problémákat gerjeszt, arra már külön oda kell figyelni. Egyszóval, nem áthelyezni kívánjuk a Magyar Szót Szabadkára, hanem átalakítani a szerkesztőséget, lényegesen lecsökkenteni a létszámot, mert a Magyar Szóban annyi az újságíró, mint a New York Timesnál, csak a két újság közötti különbség óriási. /Mózes Edith: A népek nem utálják egymást. Az ellehetetlenítés változatai. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 12./
2006. május 11.
Romániában évente 9 ezer gyermeket hagynak árván a szülészeteken, a kicsik pedig rendszerint szabad prédái az emberkereskedelemnek. Az árvaházakban uralkodó embertelen körülmények miatt Románia továbbra is a nemzetközi közvélemény középpontjában van. Az UNICEF adatai szerint az árván maradt gyerekek száma 1989 előtt is hozzávetőlegesen ennyi volt. Azóta a születések száma azóta folyamatosan csökken, ezért százalékarányban ez az érték több a rendszerváltás előttinél. Theodora Bertzi államtitkár, az Országos Örökbefogadási Hivatal (OÖH) elnöke is elismerte: többen jelezték, hogy a kórházban elhagyott csecsemőket pénzért adják tovább. A csecsemőkkel való üzérkedésről az ország egész területéről érkeztek jelzések. A New York Times közzétett egy, a fogyatékosok jogait védő nemzetközi szervezet által végzett felmérést, miszerint a romániai árvaházakban tengődő gyerekek sorsa nem sokat változott a tíz évvel ezelőtti helyzethez képest. A romániai árvaházakban jelenleg 30 ezer gyermek él – ez különben jókora csökkenést jelent a tíz évvel ezelőtti 170 ezerhez képest –, de a fogyatékos gyerekeket illetően vajmi kevés történt, ugyanolyan rosszak az életkörülményeik, mint eddig. /Gyermekkereskedelem és erőszak Romániában. Még mindig elrettentők az árvaházi körülmények. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./ A román hatóságok tagadják, hogy igazak lennének a New York Times-ban a brailai fogyatékos gyerekek helyzetéről megjelentek. /Isán István Csongor: A román kormány tagadja a New York Times-ban megjelent információkat. „Román Auschwitz” Brailán? = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./
2006. december 20.
A napokban a New York Times-ban “Kelet-Európa a titkosszolgálatok megtisztításáért küszködik” címen részletes beszámoló jelent meg a román titkosszolgálatok helyzetéről. A lap szerint az egykori szovjet éra titkosszolgálatai még mindig kísértenek és beleszólnak a dolgok alakulásába. A lap egy sötét múltú, szürke jelennel küszködő országot fest le, melyet egzotikus “csemegeként” lehet tálalni. /Sinka Pál: Sajtócsemege. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 20./
2007. május 14.
Amerikában az esélyegyenlőség nevében sok középiskola laptoppal látja el a diákokat. Felmérések szerint azonban a számítógépektől nem javul a tanulmányi eredmény. Egyre több iskolában úgy döntenek, hogy felhagynak a költséges próbálkozással. „A New York állambeli Liverpool középiskolájában a diákok az iskolától kapott laptopokon pornográf internetes oldalakat nézegettek, feltörték helyi vállalkozások honlapját, és a dolgozatok megoldásait megosztották egymással. Az iskolakerület vezetése úgy döntött, hogy a jövőben nem ad laptopot a diákoknak” – írta a New York Times. Egyre több középiskolában döntenek úgy, hogy felesleges számítógéppel ellátni a diákokat. /Metazin. Lapok lapja, szemlék szemléje. Laptopot minden diáknak? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./
2007. október 10.
A lap munkatársa, Sike Lajos először akkor csalódott Tőkés László püspökben, amikor a „Neptun-ügy” miatt durván nekiment Frunda szenátornak. Miért fogadta el azt a plusz háromszáz (vagy négyszáz) magyar helyet a Babes-Bolyain, amikor nekünk az egész (önálló) Bolyai kell? A későbbiekben ahelyett, hogy beállt volna a csapatba (nyolc éve a szatmáriak biztos befutó helyet, az elsőt kínálták fel neki a parlamenti képviselőjelöltek listáján, de ő elutasította), kívülről mondta a magáét. Most pedig a püspök a biztos befutó helyet (mármint az RMDSZ-listán) a teljesen bizonytalanért visszautasította. Örülhet Basescu, kedvére alakulnak dolgaink, állapította meg az újságíró. /Sike Lajos: Alakul ám! = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./; Emlékeztető: Markó Béla RMDSZ-elnök 1993-ban közleményben jelentette be, hogy az RMDSZ nevében tárgyalni csak a szövetségi elnök mandátumával lehet. A Neptunon megjelent RMDSZ-politikusoknak ilyen megbízatásuk nem volt. Ezen a megbeszélésen a kormány képviselői nem hivatalos ígéreteket tettek. Ezek az ígéretek a román hatalom melletti propagandát szolgálják, például a New York Timesban megjelent, tényhamisítást tartalmazó cikkben. Ígéretek már többször elhangzottak. Az, hogy a történelmet és a földrajzot /csak/ elemiben magyarul lehet majd tanítani, félmegoldás, a további diszkrimináció bizonyítéka. A Bolyai Egyetemet sem állították vissza. Az intézményekben folyik a „politikai visszarendeződés és diszkrimináció, aminek vegyes lakosságú helységekben etnikai jellege van. ” /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1993. aug. 6./
2008. április 8.
Koszovó függetlensége magyar enkláve létrejöttére buzdít – címmel közöl székelyföldi riportot az International Herald Tribune és a The New York Times elektronikus változata. Nicholas Kulish újságíró szerint „a székelyeknek meggyőződésük, hogy elérkezett a függetlenség ideje, ezért javasolják, hogy Székelyföld fél-autonóm állammá váljon, ami szerintük közelgő valóság” – vélte a lap. A cikkíró szerint Sepsiszentgyörgyön százak vonultak utcára februárban, hogy kifejezzék: támogatják Koszovó függetlenségét, és autonómiát akarnak. A szerző úgy véli, a romániai magyar kisebbség Székelyföld széleskörű autonómiája érdekében nyomást gyakorol a román többségre. A lap szerzője szerint a székelyek külön etnikai csoportot alkotnak, és nem azonosak a magyarokkal. /!/ A riportban megszólalt Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alelnöke, aki szerint Koszovó egyértelmű példa arra, ha egy közösség autonómiát akar, akkor hangosan ki kell nyilvánítania ebbéli szándékát. Gazda Zoltán, az MPSZ sepsiszéki szervezetének elnöke arra hívta fel a figyelmet, ha a magyarság követelései nem találnak meghallgattatásra, akkor a régióban az elégedetlenség konfliktusokkal fokozódhat. /(borbély): Székelyföld a nemzetközi sajtó figyelmében. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./
2009. január 13.
Ha senki sem fizet a színvonalas újságírásért, akkor előbb-utóbb csődbe mennek a komoly lapok, amelyek nélkül nincs erős demokrácia. Ideje, hogy a napilapok kartellbe tömörüljenek, és előfizetőssé tegyék az on-line kiadásokat, hangoztatják többen. Az elmúlt években egyre inkább az volt a trend, hogy a nyomtatott lapok ingyen hozzáférhetővé tették on-line kiadásukat. A lapok világszerte bajban vannak. Egyebek között a Los Angeles Timest és a Chicago Tribune-t birtokló Tribune lapcsoport elismerte, hogy a csőd szélén áll. A New York Times vezetése bejelentette, hogy a lap adósságának csökkentése érdekében elzálogosítják a székházat. /Ingyenebéd a sajtóban. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./
2009. május 21.
A magyar szélsőjobbal foglalkoztak a napokban a nyugati lapok. A Jobbik ott lesz az EP-ben, számolnak be a tekintélyes újságok. A fasiszták zászlaja alatt címmel közölt egész oldalas elemzést a magyarországi szélsőjobboldalról a Die Zeit. A Magyar Gárdáról azt írta, hogy szabadon masírozik Budapest utcáin, lőgyakorlatokat tart. A lap a szélsőséges Kurucinfót hozta fel példának. A Die Zeit a romaellenes támadásokat, a növekvő cigányellenességet a Jobbik erősödésével magyarázta, akárcsak a New York Times. Az amerikai lap szerint a cigányellenességet Magyarországon és a régióban is a szélsőséges pártok gerjesztik. A legfrissebb közvélemény-kutatása szerint az MDF-nek és az SZDSZ-nek gyakorlatilag nincs esélye a bejutásra az Európai Parlamentbe, a Jobbik viszont nagy valószínűséggel egy képviselőt küldhet Brüsszelbe. A Fidesz támogatottsága országosan 40 százalékos, a teljes népesség 57 százalékát kitevő pártválasztók, illetve a valószínű szavazók 33 százaléknyi táborában pedig 68 százalékon áll. Az MSZP támogatottsága országosan 11, a pártválasztók körében 19, a biztos szavazóknál 21 százalék. A többi párt eredményei hibahatáron belüliek. A Jobbik országosan 2, a biztos választók körében 5 százalékon áll, ráadásul híveik elég elkötelezettek, 70 százalékuk minden körülmények között elmenne szavazni. Az SZDSZ országosan ugyan szintén két százalékon áll, de a biztos szavazók körében már csak egy százalékon. /Lokodi Imre: Merre masírozik a szélsőjobb? = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 21./
2009. július 31.
Eckstein-Kovács Péternek a tusnádfürdői EU-táborban elhangzott nyilatkozatát az EMI cáfolta, erre reagált most Eckstein-Kovács Péter. Az EMI nem képviseltette magát a Csíkszeredán tartott, Budaházy melletti szimpátiatüntetésen, közölték. Eckstein-Kovács Péter az MTI július 6-i tudósítását hozta fel, eszerint a képviseltette magát az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) a tüntetésen.,,Az EMI független civil ifjúsági szervezet, egyetlen erdélyi vagy magyarországi politikai párt mellett sem kötelezte el magát” – áll az EMI nyilatkozatában. Eckstein-Kovács Péter ezt azzal cáfolta, hogy az EMI-táborba meghívták Vona Gábort, a Jobbik elnökét, más magyarországi pártok viszont nem kaptak meghívást. Eckstein-Kovács Péter a Jobbikat és a Magyar Gárdát szélsőséges szervezeteknek tartja, így gondolja ezt többek között a New York Times, a The Times, a Le Figaro és a Spiegel is. Eckstein kéri azokat a kiváló erdélyi értelmiségieket, egyházi és közéleti személyiségeket, művészeket, akik részt vesznek az EMI-táborban, vizsgálják meg, mennyire fér össze nézeteikkel, hogy képletesen egy asztalhoz üljenek a Jobbik vezetőivel. Eckstein-Kovács Péter kijelentette, Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke. közpénzekkel támogatja az EMI-tábort, amelyik teret enged szélsőséges politikusoknak, ez megengedhetetlen egy RMDSZ-színekben megválasztott tisztségviselő számára, ezért várja az RMDSZ vezetőségének véleményét ebben a kérdésben. /Eckstein-Kovács Péter: Válasz az EMI-nek (Visszajelzés). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 31./ Előzmény: Sylvester Lajos: Nem szélsőségesek (Erdélyi Magyar Ifjak). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 27./
2009. október 19.
Az egykori keleti tömb országai közül legalább kettőben, Magyarországon és Romániában több százezer, kommunizmus korabeli titkosszolgálati iratot tartanak vissza, amelyek olyan egykori kulcsszereplőkkel kapcsolatosak, akik közül néhányan még mindig hatalommal bírnak az üzleti életben, a sajtóban és a politikában – olvasható a The New York Times és a The Washington Post honlapján október 18-án közölt összeállításban. Magyarországon a nemzetbiztonsági szolgálatok a dossziék 27 százalékát elzártan tartják, mivel azok továbbra is szigorúan titkosnak minősülnek – mondta Kenedi János kutató. Romániában továbbra is több tízezer akta titkos. Egy neves politikai elemző szerint a kulcsfigurákkal kapcsolatos iratok soha nem lesznek hozzáférhetők, „ezt nem lehet végrehajtani, mivel még mindig ők irányítják az államot, ott vannak a politikai pártokban, a nem kormányzati szervezetekben, a sajtóban, az üzleti életben”. /Magyarország és Románia több százezer iratot titkosít. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 19./
2009. november 23.
Nagyváradra érkezett a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) Civilsuli elnevezésű előadássorozata november 21-22-én. A diákoknak, egyetemistáknak politikusok, közéleti szereplők tartottak előadásokat. Szilágyi Zsolt az RMDSZ kül- és belpolitikáját is bírálta a nagyváradi Civilsulin Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének előadását nagy érdeklődés övezte, Borbély Zsolt Attila az 1993 júniusában, Neptunon történt találkozóról beszélt. Itt dőlhetett el már előre Románia európai uniós csatlakozása, mivel a Ion Iliescu emberei, illetve az RMDSZ közötti párbeszéd tényéből kiindulva a New York Timesban másnap az jelent meg, hogy megoldódott a magyarkérdés Romániában. /Nagy Orsolya: Civilsulit szerveztek a hét végén Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), nov. 23./
